Az utóbbi pár nap munkával telt főként a répafarmon. Főként a répaföldeken dolgoztunk, ahol a frissen vetett sárgarépa magok főlé kellett a fóliafeszítő műanyag csöveket leszúrkálni. Egy sorban körülbelül 500 cső van, annak két vége, azaz soronként 1000 guggolás. A tökéletes fenék titka - mondta Katka, az öt éve itt élő szlovák lány. El is neveztük a répaföldet Katka's Healthcare-nek.
Az idő nem mindig volt kegyes hozzánk, a mai napon például váltózuhanyban volt részünk: egyik pillanatban szikrázó napsütés, a következőben pedig jégesőt ver az arcunkba a hideg nyugati szél. A sár meg csak ragad a bakancsra, a csövek csúsznak. De aztán a következő napsütéses perc meg is szárít rajtunk mindent. Hogy feldobjam a csapatot, antiesőtáncot lejtettem. Ezt egyedül Katka értékelte, a többiek, akik láthatóan nem nagyon vannak hozzászokva a fizikai munkához, kicsit hülyének néztek. Lehet, hogy kicsit az is vagyok?
Munka a jégesőben - Workingclass hero
Na de azért a szenvedésünket kárpótolja számos dolog, amelyekről az alábbiakban szeretnék beszámolni.
A dobogó legfelső pontján áll az a kis boci, amely 27-én éjjel 1 óra környékén látta meg a napvilágot. Hogy valami nyomot hagyjunk a farm életében, nem hivatalosan a Bambi nevet adtuk neki. Az egyeztetések még folynak a gazdával. Szegénykének nincs könnyű élete, születésekor beszorult a lába a tehenek alatti rácsba, majd rögtön az első napon kötelet kapott a nyakába. Ezt nehezen viseli, de igazából nem szeretnék, ha a többi tehén agyontaposná. Ha nyáron a réten született volna, akkor erre természetesen semmi szükség nem lenne.
"A drága mamma" figyelemel kiséri minden mozdulatunkat a jövevény környékén.
Érdekes, hogy néhány tehén azonnal ápolgatni kezdi a kis bocit, néhány pedig nem tudja elviselni. Épp ez utóbbiak miatt van szerencsétlen megkötve. Bambi egyébként jól van, literszám nyeli a tejet, bár először segíteni kellett neki, mert honnan is tudná, hogy mire jó a cumisüveg.
A dobogó második helyén a Westmen Islands ismételt (ezúttal sikeres) meghódítási kísérlete áll. Szombaton ismét felkerekedtünk, hogy elérjük a 9:45-ös kompot. Ez egyébként nem volt olyan egyszerű, ugyanis péntek éjjelre az izlandi sarki-fény előrejelzés magas aktivitást és felhőtlen időt ígért, így a fáradtságot bevállalva éjfélkor kimerészkedtünk, hogy végre láthassuk a fények játékát. Megdöbbensünkre éjfélkor még nem kellett lámpát kapcsolni, hiszen a lemenő nap fénye még bőven elegendő volt a tájékozódáshoz. A napfényen kívül azonban semmit nem láttunk, a sarki-fény aktivitása a előrejelzéssel ellentétben nemcsak, hogy nem volt aktív, de egyenesen passzív volt. No-then-lights: Hát igen, közeledik a nyár, így a sarki fény megfigyelése egyre nehezebb lesz, de talán majd az északi partról a következő táborok valamelyikében.
Valami azt súgta szép nap lesz
Szóval reggel hullafáradtan pattantunk a jó öreg Hondába. Tettestársaim két perc alatt újra álomba zuhantak, így egyedül élveztem a 40 perces utat, mely elhalad a Skógafoss és a Saeljalandfoss mellett.
A kompjegy megvásárlása után csodáltuk az üzemeltetők humorát, mikor egy A4-es papíron a következő sorokat olvashattuk: Bocsi, nincs wifi. Beszélgessetek egymással. Esetleg ideje felhívni anyut :)
A pontos indulás után már a komp fedélzetéről élvezhettük az Ejyafjallajökull távolodó hósapkáinak látványát, előttünk pedig a szigetek korábban egybefüggő sziluettje kezdett darajaira esni ahogy a kisebb szigetek lassacskán felfedték magukat.
A behajózás a kikötőbe is felért egy élménnyel
A sziget neve egyébként a nyugatról behurcolt rabszolgáktól és a tulajdonosaiktól származik. Ők voltak a Vestmenn, azaz West men, magyarul nyugati emberek, akik a szárazföldről érkeztek 875 körül. A sziget azóta lakott. Az egyetlen lakott sziget Izland körül. Az emberi jelenlétet csak a néha-néha rakoncátlankodó vulkánok törték meg. Legutóbb az Eldfell 1973-as kitörése, amikor Január 23-án megmozdult a föld az emberek alatt és felett. A kitörés a fősziget (Heimaey) teületét körülbelül 2 négyzetkilométerrel növelte meg és a házak harmadát maga alá temette, közel 16 méteres hamu- és lávatakaró alá retjve az emlékeket.
A kitörésnek azonban számos pozitív hatása is volt. Egyrészt a kikötő bejáratát részben lezáró lávafolyam még védettebbé tette azt, a szűkösen élő helyieknek kiváló nyersanyagforrást és a környezetbarát fútési rendszerek kialakításához hőforrást kínál a vulkán.
A komp elhagyása után az utunk azonnal a híres-hírhedt vulkán tetejére vezetett a frissen keletkezett területen keresztül. Nagyon furcsa érzés egy olyan földön állni, mely nem sokkal öregebb, mint én. Ráadásul a felszínformák és a sivár kősivatag azt az érzést kelti az emberben, hogy a komp egy holdkomp volt és egy másik planétán járunk.
Kilátás az Eldfell, a pusztító és a teremtő, tetejéről
Utunk a sziget távoli vége felé vezetett tovább, amely 1 óra sétára volt tőlünk. Közben elhaladtunk a másik szunnyadó tűzhányó, a Helgafell mellett, kereszteztük a helyi reptér kifutóját és megleptük néhány gazda nyugodtan legelésző birkáját.
A sziget egyébként híres a madárvilágáról, azok közül, a sokak kedvence, a Lunda nagy számban fészkel a a szigetcsoport területén. Csak még nem jöttek vissza délről, nagy bánatunkra. Se sarki fény, se lunda...
A jobboldali szigeten valakinek van egy nyaralója, szegénynek kellett vennie egy csónakot is
Balról jobbra: Helgafell, Eldfell, háttérben a nagytesó az Ejyafjallajökull
A komp 18:30-kor indult viszafelé. Mehettünk volna 21:00-kor is, de mivel másnap dolgoznunk kellett, ezért a pihenés reményétől vezérelve a korábbinál maradtunk. Sajnos a várost nem volt időnk felfedezni, de talán még lesz lehetőségem.
A dobogó harmadik helyén pedig a holnapi nemzetközi vacsoraest kap helyet, előre megadom neki ezt az érdemet. Igazi kultúrsalátának nézünk elébe: Szlovákia, Izland, Tájföld, Dél-Korea, Nagy-Britannia, Magyarország ül az asztalhoz. Magyar részről én a lángossal indulok a versenyben, életem első lángosával, szurkoljatok.
Van egy kis tervem is holnapra. Arra készülök, hogy interviewt készítek Bergurral és Hrönnel, valamint Katkával arról, hogy mikor és miért döntöttek a farmerkedés mellett, miért fogadnak önkénteseket, ők hogyan élik meg az életet a farmon és milyen terveik vannak a jövőben, honnan indultak és hová tartanak. Érdekesnek ígérkezik ;)
Utolsó kommentek