A mai nap valóban sorra került az első SEEDS-es tréning. Maga a talákozó nem tartott sokáig, talán két órás volt maximum. Ebben a két órában azonban nagyon sok hasznos információ elhangzott.

Végre felvilágosítást kaptunk azokról a dolgokról, amelyeket már más-más beszélgetésekből néha elcsíptünk. Így megtudtuk, hogy a SEEDS alapvetően két csoportra osztja a táborait. Vannak a SEEDS által hosztolt táborok és vannak azok a táborok, ahol a hoszt lehet egy farmer, egy másik szervezet, magánember vagy akár települési önkormányzat.

A SEEDS táborai alapvetően a Fotómaraton és az Environmentally Awar workcamp. Ezek a táborok főként Reykjavikban kapnak helyet. A fotómaraton során a táborban két vezető van, az egyik egy profi fotós, aki különböző workshopokat rendez, melyek során a fotózásról tanulhatnak az önkéntesek. A tábor végén a munkáikat kiállítáják a helyi ökohostelben. A másik vezető a workcamp leader, aki a különböző programok lebonyolításáért és szervezéséért, valamint  főzési és takarítási beosztásért felelős. Ilyen leaderek utóbbiak leszünk mi is. Az awar táborban a felállás hasonló, annyi különbséggel, hogy ott a fotós helyett egy buzgó környzetvédő szervezi a programokat, amelyek sokfélék lehetnek, a szemétszedéstől kezdve az újrahasznosítás témájáig bármi.

Ezen táborok alatt a SEEDS kínál pár kirándulási lehetőséget is az önkénteseknek. A népszerű Golden Circle mellett még lehetőség van elmenni a déli országrészre megtekinteni a csodaszép, de veszélyes fekete homokos tengerpartokat és a káprázatos vízeséseket.

A többi tábor, amelyeket nem a SEEDS hosztol, többségében Reykjavikon kívül vannak. Ezek témája változatos. Van organikus répafarm, birkafarm, lovarda, nemzeti parkban faültetés, stb... Igazából ezekre várunk és vágyunk, hogy eljuthassunk a sziget távoli pontjaira is.

Ekkor jött a meglepetés. Miután Sóley, a trénerünk elmesélte mindezt, hozzátette, hogy ő már fejben be is osztott bennünket az első táborainkba. Mondókáját azzal kezdte, hogy először párhuzamosan fogunk dolgozni már betanult táborvezetővel, hogy elsajátíthassuk a munka csínját bínját. Sokk: kivéve én. Engem egyből a répafarmra küdenek két hétre tök egyedül, mert úgy gondolják képes leszek megbírkózni a feldadattal és sajnos másképp nem is tudna beosztani. Túl nagy stressz? - kérdezi Sóley. Á, dehogy! - mondom - csak épp lila f.....m sincs, hogy mit kell csinálni :). De megnyugtatott, hogy majd elmondja nagyjából. 

Persze ettől függetlenül nekem is készülnöm kell erre, de szerencsére az elmúlt héten egy csomó jó játékot tanultunk, amelyek biztosan érdekesek lesznek azoknak az önkénteseknek is, akiket vezetnem kell. Április 20-án vágok neki a nagy kalandnak, szurkoljatok. Egyébként már az is átfutott az agyamon, hogy ha már egyszer ott járok Vík környékén, ahol a farm található, akkor végigbattyogom az egyik legnépszerűbb túrát, a Laugavegur Trekkinget, de nem négy, hanem 3 nap alatt, mert vissza kell érnem a következő tábor kezdetéig. (https://guidetoiceland.is/book-holiday-trips/laugavegur-trekking-4-day-tour)

Ebéd után úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a tőlünk 500 méterre taláható Perlan víztárolót, amely Reykjavik számára szolgáltatja az ivóvizet. Öt nagy tartályban tárolják a nedűt, amely köré egy látogatóközpontot és kilátót építettek. No meg persze egy kacsalábon forgó éttermet, amelyben aranyáron adják az ételt. Nnem is csoda, hogy csak öltönyös úriemberek ültek az asztaloknál.

Kívülről semmi érdekes, igazából belülről sem

Ami viszont nagyon szuper, az az, hogy a komplexumhoz tartozik egy körpanorámás kilátó, ahonnan csodálatos rálátás nyílik a környező hegyekre, köztük a már megismert Mount Ejsa-ra is, a közeli reptérre és az óceánra. Itt elidőztünk egy kicsit, mivel szép napsütéses időnk volt.

Nem rakhatok fel sok fotót, ezért a repülő és a hegy egy képen szerepel :)

Miután jóllaktunk a kilátással, úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a parkot, amelyben gyakorlatilag a víztározó is helyet kapott. A parkban van egy mesterséges gejzír is, amelyet valamilyen banális hiba miatt nem kapcsoltak be a tiszteletünkre. Továbbá itt található a temető is, amelyben sok-sok érdekes dolgot láttunk. Számomra üdítő érzés volt elsősorban az, hogy a temetőben is szelektálnak. Külön válogatják a műanyag és üveg mécseseket, valamint a komposztálható zöldhulladékot. A gyűjtőkből körülbelül 50 méterenként volt egy-egy. Sajnos otthon ez nem így megy, hanem minden megy vegyeshulladékként vagy a lerakóba vagy helyben elégetik...

Ezenkívül érdekes volt látni a névképzés szabályait a fejfákon (valójában fejkövek). Nincs külön vezetéknév, hanem az apa keresztnevéből képzik azt. Egy lesz valaki Erik fia Erik (Erik Eriksson) vagy Omar lánya Sóley (Sóley Omarsdottir). Emellett nagyon izlandi szokás, hogy sírkőnek a bazaltorgonák darabjait használják fel.

A legmenőbb a bio fűnyíró

Utunk a tengerparton folytatódott, ahol éppen apály volt, így láttunk pár tengericsillagot, kagylót és hínárt. Mivel szép napos idő volt, ezért tartottunk egy rövid sziesztát a parton, ahol megbeszéltük, hogy a következő két napra tervezett tréninget szeretnénk egy nap alatt letudni, ha tréner is beleegyezik, így lesz két szabadnapunk, amelyet utazással töltenénk, hogy végre megpillanthassuk az északi fényt. Erre egyébként az előrejelzés szerint nagy esélyünk van csütörtök este, ha kicsit északra megyünk.(http://en.vedur.is/weather/forecasts/aurora/)

Termékeny pillanatok