Kedves olvasóm!

Bocsánatot kell kérjek a hosszú kimaradásért. A legutóbbi túra után elkezdtem készülődni az első táboromra. Emiatt a napjaimat főként otthon töltöttem a számítógép előtt ülve. Amikor aztán eljött az indulás pillanat, akkor hirtelen olyan sok lett a teendő, hogy csak most sikerült billentyűzetet ragadnom.

De kezdjük az elején. Szombaton a túrától hullafáradtan elkezdtem átolvasni a check-listet, hogy mit is kell majd csinálnom a tábor előtt és után. Ez a lista egy nagyon nagy általánosságokat tartalmazó dokumentum, amelyet a SEEDS ad a táborvezetőknek, mint mankó. Eszerint a tábor előtti napokban fel kell készülnöm az alábbiakból:

  • tábor környéki látnivalók felkutatása
  • információ gyűjtése Izlandról a rövid bemutatáshoz
  • energizáló játékok reggelekre
  • ismerkedési játékok az első pár napra
  • időbeosztás megtervezése
  • útinformációk begyűjtése
  • Magic Box, azaz varázsdoboz összeállítása, ami nem más, mint egy doboz teli a kellékekkel a különböző játékokhoz.

Ami azt illeti, elég időigényes dolgokról van szó és sajnos meglepetten tapasztaltam, hogy annak ellenére, hogy az én első táborom, amelynek neve Családi farm a gleccser alatt, az egyik legnépszerűbb tábor évek óta, gyakorlatilag semmilyen dokumentummal nem támogattak, amelyek a fenti listában lévő kérdésekre választ adna. Jelenleg minden táborvezetőnek újra és újra végig kell bogarásznia az útikönyveket és az internetet. Ennek persze lehet oka van, hiszen így rá van kényszerítve mindenki, hogy aktivizálja magát, ugyanakkor, ha létezne egy dokumentum, amely a korábbi farmok tapasztalatait foglalja össze, azzal nagy bölcsességeket lehetne tovább adni a következő táborvezetőnek, így növelve a hatékonyságot és a szervezet renoméját.

Lelkesen nekiugrottam a feladatnak, gondolván, hogy hamar menni fog. Még kedden este is ezzel foglalkoztam, akkor állt össze egy durva menetrend a játékokról. A megelőző napokon sok mindent gyűjtögettem a Magic Boxba: fehér- és színes papírok, ceruzák, focilabda, kislabda, nagylabda, frizbee, Janga, Marokko és egy fehér lepedő, amelyre majd magunk elkészítjük a twistert.

Eléggé izgultam, ahogy közeledett a szerda reggel, hiszen soha nem vezettem még ilyen tábort és gyakorlatilag bedobtak a mélyvízbe. A többi újonc táborvezető megfiygelőként vesz részt az első táborában, míg nekem egyedül kell helytállnom. 

De vágjunk bele - gondoltam 20-án reggel, aznap, mikor kezdődik a tábor. 9:00-kor kellett találkoznom az önkéntesekkel. Egy thai lány, egy koreai lány és egy brit fiatalember jön a táborba velem. A piszkos anyagiak elintézése után elindultunk az 1-es főúton Vík felé, ahol a farm található. Az időnk kicsit rosszalkodott, de ez nem szegte lelkesedésem. Az alábbi kép az autó ablakán keresztül készült, ezért bocsásd meg, ha kicsit életlen. Ennek ellenére jól mutatja, hogy milyen szeles időnk volt.

Nem, nincs megfordítva a kép

Az út kalandosra sikerült. Először egy francia stoppost vettünk fel, aki elmondása szerint előző éjjel a havon aludt (fogalmam sincs hogy élte túl), majd megálltunk két fantasztikus vízesésnél. Az első a Seljalandfoss a másik a Skógafoss. A természet ereje hirtelen testközelben érezhető, ahogy az ember áll a vízesés alatt és hallja, ahogy a víz dübörögve érkezik le a magasból. Törpék vagyunk az óriások földjén - gondoltam.

Skógafoss: A tetjére 392 lépcsőfok vezet fel

Útközben elhaladtunk a 2010-ben utoljára kitört Eyjafjallajökull mellett, amely ekkor ködbe burkolódzott. Utána már csak pár kilométer és egy éles jobbkanyar után a Petursey hegy lábánál megpillantottuk a farmot. Szerencsére az első csoport készített nekünk egy kis ebédet, így a gyors bemutatkozás után neki is álltunk, hiszen már délután fél kettő volt.

A farm csodálatos helyen fekszik, az ablakból látni Dyrhólaey-t, a 120 méter magas sziklaboltívet, a ház mögött 20 méterre a Petursey hegy emelkedik, szemben pedig az óceán mossa a fekete homokos partot a több méteres hullámaival. A háztól 100 méterre, amint kiérünk a Petursey takarásából, elénk tárulnak a Eyjafjatnajökull és a Myrdalsjökull hósapkái.
 

​Februárban valaki meghalt ezen a parton, mert elragadták a hullámok

Az első nap egy nagyon egyszerű feladatot kaptunk: ki kellett gazolni a ház előtti virágoskertet. Hát mégsem volt annyira egyszerű, mert valami fűféle olyan szövevényes gyökeret eresztett, hogy kínszenvedés volt kitépni, de azért abszolváltuk a feladatot. Munka közben megtudtuk, hogy azt a helyet, amit éppen gazolunk, 2010-ben 5 centi vulkáni hamu borította.

Jól elfáradtunk a nap végére, de mikor már éppen megpihentettük volna a lábunkat, akkor bekopogtatott Bergur, a hoszt, hogy valaki menjen el vele Vík városába, mert a trágyaszóró gépet fel kell rakni a trailerre. Már ugrottam is, hiszen ez egy jó lehetőség, hogy összebarátkozzak vele és ráadásul többet láthatok a környékből.

A kilátás útközben fantasztikus, semmihez sem fogható. Hamar megfordultunk, útközben jót beszélgettünk a 63 éves, de nagyon aktív Bergurral. Megtudtam, hogy 2010-ig a bátyja segítségével vezették a farmot, de a kitörés után testvére úgy gondolta, hogy neki ennyi elég volt a bizonytalanságból és a kiszolgáltatottágból.

Mikor hazaértünk, Yuulim, a thai lány, épp kitalálta, hogy másszuk meg a Peturseyt, hiszen csak 150 méter. Mivel mindenki vele akart tartani, ezért én sem mondhattam nemet, bár elég fáradt voltam. Utólag azonban azt kell mondjam, hogy a hegyről olyan kilátás nyílik, amely semmihez sem fogható. Egyik oldalon az óceán, másik oldalon a tűzhányók sora várja az embert.

A Petrusey tetején Lokival, háttérben a Myrdalsjökull

A szunnyadó óriás, az Eyjafjallajökull, végre megmutatta magát

Holnap valószínűleg kimegyünk a répaföldekre, hogy betakarjuk a frissen vetett magokat. Este pedig megyünk tehenet fejni, utána pedig meglátogatjuk a Dyrhólaeyt, ha minden igaz. Hamarosan jelentkezem.