Ritkulnak a posztjaim. Nem vagyok profi blogger, de így is akár órákat kíván egy-egy poszt megírása. Vagy talán épp azért, mert nem vagyok profi. Ki tudja. Lényeg, hogy sok időt és energiát igényel és mivel táborvezetőként nekem kell a táborokba a legtöbb energiát beletennem, így nem is olyan egyszerű összekaparni egy kis felesleget.
Ezt nem siránkozásnak szántam, csak igyekszem némi képet adni arról, hogy az 5 hónapos nyaralás nem egészen abból áll, hogy lógatjuk a lábunkat a hegyoldalról és számoljuk a birkákat a fjord túloldalán.
Legutóbbi táborom után egy hoszabb szünet következett, amelynek három napját egy csodálatos országban töltöttem. Kicsit rohanásnak és értelmetlennek tűnhet 3 napra elutazni valahova, de tökéletes felüdülést jelentett. Úgy döntöttem ugyanis, hogy 3 napra hazautazom nyaralni. Volt szerencsém ezt a 3 napot Bánkon, az ország egyik gyöngyszemén eltölteni. Meglepett, hogy mennyire hiányzik a sok csupasz izlandi szikla után a magyar erdő illata és az erdei muzsika, a madárcsicsergés.
A rövidke felüdülés után maradt még néhány napom felkészülni a következő táboromra, amely ezúttal Reykjavíkban kapott helyet. Ez nem más, mint az angolul jól csengő "Meet us, Don't eat us" kampány. A tábor során az itteni fogadó szervezet biztosít önkénteseket az IFAW ( International Fund for Animal Welfare) által 2011-ben indított kampány népszerűsítéséhez. (http://ifaw.is/)
A cél az idei évben, hogy elérjük a 100000 aláírást. Egyébként egész közel járunk: ~73500. A feladatunk nem más, mint a Reykjavík utcáin sétálgató embereket, turistákat és izlandiakat egyaránt, rábírni, hogy írják alá a petíciót.
Az első napon alapos felkészítést kaptunk az izlandi bálnavadászat történelméből. Ami, ha pontosan akarunk fogalmazni, nem is igazán az izlandiak történelme, sokkal inkább a briteké, norvégoké, németeké. A kereskedelmi bálnavadászat a II. Világháború után kezdődött, csupán azért, hogy a Hvalfjörd-ben létesített brit&amerikai haditengerészeti bázist működőképesen tartsák, félve egy újabb háborútól.
Azóta volt egy hosszabb időszak, amíg betiltották a vadászatot, azonban a 2000-es évek elején ismét engedélyezték. Így Izland lett a világ 3. országa, amely a mai napig folytatja a bálnavadászatot. Ehhez azonban hozzá kell tenni néhány nagyon fontos adatot: az izlandiak csupán 3%-a fogyaszt rendszeresen bálnahúst, 82%-a soha nem próbálta, a turisták 17%-a próbálja ki "csak az íze kedvéért". Izland lakossága 330000, a turisták száma az idei évben eléri a 2000000-t. Lehet számolni, hogy melyik csapat miatt kelt életre ismét ez a szükségtelen buisness.
Ugyanakkor a bálnavadászatot védő helyiek többsége azzal érvel, hogy a bálnák levadásszák a halakat a halászok elől. Erre azonban semmilyen tudományos bizonyíték nincs, sőt, a tapasztatalatok az ellenkezőjét mutatják. Így aztán van néhány jámbornak koránt sem nevezhető páciens, aki a fake-nacionalizmustól átitatva ront az önkénteseknek az utcán.
Ez történt szegény olasz lány önkéntesemmel is az első napon Reykjavík központján. Miután a pólónkra ragasztott logó miatt egyértelmű volt, hogy kit és mit képviselük, egy vikingvérű izlandi hölgy a semmiből előbukkanva egy pofonnal adta a lány tudtára véleményét. Szerencsétlen lánynak leesett a szemüvege és mire összekaparta magát, addigra a hölgy tovább állt. Áu.
Természetesen nem szabad általánosítani. Az izlandiak többsége a kampány mellett áll, de ugyanakkor óvatosságra intett bennünket ez az eset. Kicsit beleízleltünk az aktív természetvédelem frontzónájába. Ennek az egésznek a pszichológiai háttere valószínűleg a fenyegetettség érzéhéhez vezethető vissza: a hölgy fél a változástól. Vagy egyszerűen haszna van a dolgon. De ezt valószínűleg soha nem tudjuk meg.
Engesztelés képpen másnap egy bálnalessel zártuk a napot. Az IFAW jóvoltálból ingyen. Valahol büszke vagyok arra, hogy aktívan részese lehetek a kapmánynak. Ezen kívül óriási tapasztalatot szereztem már most arról, hogy hogyan közelítsek idegen emberekhez és hogyan reagáljak a kérdésekre, kritikákra. Emellett két nap alatt az angoltudásom megugrott, na nem a szókincs (kicsit persze az is) inkább a folyékonyság.
A bálnales egy jó kompromisszumnak tűnik a vadászat helyett
Ez a tábor alapvetően erről szól, így túl sok sztorim nincsen jelenleg. Azonban itt a hétvégé, a kirándulások napjai, na meg a Magyarország-Izland meccs napja. Kíváncsi leszek mit hoz ez a pár nap :)
Utolsó kommentek