Aki kicsit mélyebben beleásta magát az EVS működésébe, annak nem újdonság, hogy a kiutazás előtt a hazai küldő szervezet tart egy tréninget, ill. a fogadó szervezet is a megérkezés után.

Így volt ez az én esetemben is. Az én küldő szervezetem a Fiatalok a vidékért egyesület (http://www.fve.hu/), amely gyakorlatilag egy nagyon kedves pár vezetésével működik. A kiutazás előtti tréning egy 1 napos meeting volt, ahol találkozhattam más önkéntesekkel is, akik éppen Máltára és Bulgáriába utaztak. 

Az izlandi tréning kedden délután 4 órakor kezdődött. Az első gondolatom az volt, hogy biztosan nem fogunk sok midnent csinálni, mivel ilyen későn már nem nagyon fér bele semmi. Tévedtem. Egy nagyon mozgalmas és tartalmas estét zártunk. 4 napot fogunk eltölteni a Reykjavik City Hostels-ben, ami egyébként egy ökohostel!

A tréning célja a csapat összekovácsolása és felkészítése a leendő feladataikra. A tréninget két izlandi freelance trainer tartja, teljesen ingyen. A hölgy közel 50 éves, tavaly lefutotta a New York maratont. Az úrról is kiderült, hogy nagy utazó.

Összesen öt játékot játszottunk, egy hosszabb vacsorával egybekötve. Alapvetően egy félkörben ülve helyezkedtünk el, előttünk egy táblával néhány instrukcióval. Először bugyutának hangzott mind az öt, kihozta belőlünk a gyereket, de végül mindegyik nagyon jól sikerült és sokat tanultunk belőle. Mind magunkról mind másokról. 

Az első játék a talán számodra is ismert zöld krokodil volt. Ez nem szólt másról, mint hogy egy szimpatikus zöld színű tollat a kezünkben tartva el kell mondani, hogy "Ez egy zöld krokodil", majd ezután fel kell sorolni mindenki nevét, aki előtted már elmondta, végül hozzá kell fűzni, hogy "Az én nevem XY", majd a tollat át kell adni a következő embernek. Egyszerű játék, de valóban megtanulja az ember a többiek nevét a végére, hisz nem akar beégni, hogy pont ő nem tudja :) Szerencsére abszolváltam a feladatot.

A játék végén mindenféle kommunikáció nélkül Abc rendbe kellett állnunk, így igazolván, hogy valóban megtanultuk egymás nevét. Persze ez is arra volt jó, hogy közben magunkban mondogassuk a csapattársak nevét, hiszen csak akkor tudunk sorba állni.

A második játék egy kis rövid szösszenet volt: verbális kommunikáció használata nélkül kor szerint kellett rendezni a tornasort. Érdekes volt látni, hogy hogyan oldjuk meg a feladatot testbeszéddel.

A harmadik játék során az volt a feladatunk, hogy a 9 önkéntes egy trénerrel kiegészülve két csoportra oszlott. Az egyik csoport egymásnak háttal leült a földre egy pici körben, míg a többiek velük szemben székekre. Ekkor jött a meglepi: le kellett rajzolni a másikat. Aztán mikor az ember épp kezdte felfedezni a másik arcán a jellegzetességeket, akkor az eddigi művet otthagyva tovább kellett menni a következő modellhez és folytatni az előző művész munkáját. Mindezt addig míg körbe nem értünk. Az eredmény leginkább Picasso munkáihoz hasonlítható. Ennek az egésznek az eredménye természetesen az volt, hogy mivel sokáig kellett nézni a másik embert, egy kissé oldódtak a gátláok egymással szemben.


Az alsó sor közepén, hidd el, én vagyok és nem a Gyűrűk ura tündekirálya.


A negyedik játék nem is igazán játék volt. Párokat kellett alkotni, de mivel páratlan számú tanonc van, ezért én egy hármas csoportba kerültem. A feladat az volt, hogy fél óra alatt gyűjtsünk információt a másikról egy beszélgetés során, majd mutassuk be őt a csoportnak a megszerzett ismeretek alapján. Ez a mi triónkban úgy működött, hogy valaki feltett egy kérdést, majd mindenki válaszolt rá. Próbáltam kreatív lenni, így a szokásos "mit dolgozol, mit tanulsz, honnan jössz" kérdéseken felül bedobtam a közösbe egy ilyet: Mire vagy leginkább büszke az életben? Nem semmi válaszok jöttek és ismét elég mély dolgokat éintettünk és valós képet kaptunk egymás valós személyiségéről és passióiról. 

Az ötödik játék kívánta a legnagyobb kreativitást mindannyiónktól. A feladat az volt, hogy a rendelkezésre álló papírokból, melyek között volt mindenféle színű, és a színes zsírkréták, ceruzák segítségével készítsünk egy öltözetet, amelynek segítségével bemutatjuk, hogy honnan jöttünk, kik vagyunk, mit várunk az EVS programtól. Ez egy tök jó önismereti lecke volt számora: sajnos szembesülnöm kellett azzal, hogy abszolút nem vagyok kreatív és szégyenteljes módon elloptam az öltözék ötletét egy osztrák lánytól. Ezen változtatnom kell! Ha mindig másokat követek, akkor sosem leszek első!

Persze, hogy belepislantottam...

Lelkesen nézünk elébe a következő napnak, mely szintén mozgalmasnak ígérkezik. Ezek a játékok nem csak azt a célt szolgálják, hogy ez a kis csapat egymást megismerje, hanem példákat, ötleteket ad számunkra, leendő workcamp leader-eknek, hogy hogyan tudjuk feldobni majd az estéket a táborokban. Hogy milyen táborokról van szó? Hamarosan megtudod, egyelőre essünk túl a tréningen ;) Nem sokára újabb beszámolóval jelentkezek.