A mai napon újabb önismereti kalandokba keveredtünk a trénereink jóvoltából. Emellett jó kis csapatépítő játékokat tanultunk, melyek a későbbiekben hasznosak lesznek. 

A napot egy gyors ismétléssel kezdtük, épp mint régen a töriórán. Egy kifeszített fekete lepedő két oldalán helyezkedett el a ketté osztott csapat, körülbelül egy méterre a lepedőtől a földön ülve, úgy hogy a másik oldalról ne lássák. A következőkben egy-egy ember továbbra is takarásban közvetlenül a lepedő mögé lopakodott és ott foglalt helyet. Amikor a lepedőt a két tréner hirtelen leengedte, a lehető leggyorsabban hangosan ki kellett mondani a másik oldalon ülő nevét. Ne gondold, hogy könnyű volt! Meglepő, hogy 4 nap után még mindig nem jut eszembe első blikkre a másik neve.

A következő taszk már egy kicsit komolyan jelleget öltött és elkezdtük a "valódi" EVS tréninget. Ez abból állt, hogy három különböző cetlire fel kellett írnunk, hogy mit várunk a tréningtől, mit várunk a trénerektől és mit tudunk adni mi a csoportnak. Érdekes ötletek jöttek, elsőre az ember csupa komoly dologra tud csak gondolni, mint például a leendő feladatainkkal kapcsolatos ismeretek átadása, stb. De ezek mellett olyan fontos dolgok hangzottak el, mint például a rugalmasság és toleranciai felénk, hiszen különböző tudással és háttérrel érkeztünk ide. 

Ezután, egy kávészünet beiktatásával, kimentünk kicsit, hiszen itt Izlandon minden másodpercnyi napfényt be kell gyűjteni. Ezzel kapcsolatban szeretném megemlíteni a trénerünk mondását, miszerint:

 Ha nem tetszik az időjárás Izlandon, akkor várj 15 percet!

Kellemes másfél órát töltöttünk a szabadban, csupa olyan játékot játszva, melynek célja a bizalom felépítése a másik iránt és a csapatmunka fontosságának hangsúlyozása. 

Bizalomépítő játékok:

1, Az első ilyen játék az volt, hogy 3 csapatra osztottak minket, majd mindegyik csapat kapott egy egy városnevet. A későbbiekben ezt a városnevet felhasználva kellett a csapattársat egy aknamezőn irányítani. Kis nehezítés, hogy csak ezt az egy szót használhattuk és a csapattárs semmit nem látott, mivel a szeme be volt kötve. Amit ebből tanultunk az természetesen egyrészt az, hogy akármennyire is bizonytalannak érzed magad a szemfedő miatt, bíznod kell a társadban, aki elirányít. A másik nagyon fontos hozadéka, hogy a lehető legnagyobb mértékben tisztázni kell az instrukciókat és azok jelentéseit, különben kaotikus lesz az eredmény. 

2, A második kicsit hasonlít a Bújj bújj zöldág c. hazai örökzöldre. Az itteni úgy néz ki, hogy a tréning résztvevői párokat alkotva egymással szemben állan és kinyújtják a karokat úgy, hogy az ujjaik éppen összeérjenek. 1 ember 10 méter távolságról nekifut a párok által alkotott folyosónak. A folyosót alkotó emberek az utolsó pillanatban felemelik a kezüket, hogy ne okozzanak sérülést a futónak. Egyszerűnek hangzik, de elég ijesztő nekiszaladni tiszta erőből a többieknek abban bízva, hogy elég gyorsan elveszi a kezét.

Akadt közönség is


A finom ebéd után, mely tökleves volt gyömbérrel fűszerezve, az EVS céljáról tanakodtunk közösen. Egyetértettünk abban, hogy az EVS egy kiváló nem formális tanulási lehetőség, mely során szociális és technikai készségeket is elsajátíthatunk. Mondok pár példát:

Szociális készségek:

- kommunikációs készségek fejlesztése idegen és az anyanyelvünkön egyaránt. Ez utóbbi talán nem olyan egyértelmű, de vegyük az én példám: elkezdtem írni ezt a blogot, amely sokszor késztet arra, hogy új szavakat használjak vagy másképp használjak, mint eddig.

- csapatmunka, csapatépítés, csapatvezetés

- komfortzóna átlépése: megtanuljuk, hogyan éljünk együtt másokkal; hogyan éljük túl kevesebből; hogyan fordítsuk hasznunkra a különböző helyzeteket.

- megtanuljuk, hogy felelősek vagyunk saját döntéseinkért

Technikai készségek:

- főzés! Az ember itt megtanul főzni magára és a többiektől is számos más trükköt sajátíthatunk el.

- IT skills: hogy maradjak a saját korábbi példámnál, elkezdtem ezt a bogot és ezzel már sok mindent tanultam, de ha belegondolok, akkor a jelentkezésnél használt programok is sok új tudást hoztak az életembe. Ilyen például a Photoshop is.

- természetesen nagyon sok mindent fogunk tanulni a projektjeink, workcampjeink témájáról. Ha organikus farmon kell majd dolgozni, akkor arról, ha fát kell telepíteni egy nemzeti parkban, akkor arról. Rengeteg ötletet meríthetünk a beszélgetések során a többiektől is.

- tervezés és rendszerezés: ó igen, szinte muszáj, ha az ember nem akar elveszni.

- stressz kezelése: sokszor váratlan helyzetekben fogjuk magunkat találni és ezt bizony kezelnünk kell anélkül, hogy mi kiborulnánk.

Rendszerezés: ez az egyik, amit tanulhatunk és ezt gyakoroltuk is azokon a dolgokon, amiket még tanulhatunk.

A következő feladat kívánt némi kreativitást tőlünk, pedig tök egyszerűnek hangzik: formázd meg gyúrmából azt az állatot, amely leginkább jellemez Téged az EVS során. Én a feketerigót választottam, igazából azért mert más nem jutott eszembe. Na jó, nem csak azért. Mint minden madár, a rigó is a természet madara, amely azonban az utóbbi időben nagyon jól alkalmazkodott a városi környezethez. Szeretnék én is ilyen jó alkalmazkodóképességgel hazatérni a programból. Továbbá tavasszal a rigónak van az egyik legszebb és legkoraibb éneke, amelyet a fenyőfák tetején ülve hirdet. Azt üzeni "Hé emberek, itt a tavasz, ébredejetek, a természet is éled!" Szeretnék én is ilyen jó hírvivő lenni, aki felnyitja az emberek szemét a körülöttük lévő környezeti problémákra.

Kicsit újra gyerekek voltunk és milyen jó volt :)

Vacsi után kártyáztunk egyet. Na persze nem akárhogy, elvégre tréningen vagyunk. A kártya neve: Strengths, az az Erősségek. Ki kellett választani 7 kártyát, majd addig cserélgetni őket, amíg a leginkább ránk jellemző erősségeket nem tartjuk a kezünkben. Baromi nehéz, hisz manapság hozzászoktunk, hogy mindig a gyengeségeinkről beszéljünk. "Ezt nem tudom, azt kellene tanulni, én erre nem vagyok képes..." Ráadásul, ha az ember arra vetemedik, hogy az erőséggeiről beszéljen, akkor hajlamos azokat lekicsinyíteni. Szóval érdekes volt, ajánlom mindenkinek: http://www.cappeu.com

Végül egy kicsit eltávolodva szeretném felhívni a figyelmed egy óriási ötletre. Persze én is és biztosan Te is hallottál már a CarSharing-ről, azaz az autó megosztásáról. Nem, nem az Uber-re gondolok, de az is valami hasonló. Mint mondtam korábban, most egy ökohostelben vagyunk, ahol az itt lakók felírhatják egy plakátra, hogy mikor hova mennek, vagy hova szeretnének menni. Szerintem nagyon jó kis ötlet, hiszen időt, költséget és nem utolsó sorban elégetett üzemanyagot spórolhatunk ezzel.

...és működik!