Az utolsó két nap eseményeit egy posztban osztom meg veled, mivel igazából csak másfél napot jelent összesen, hiszen szombaton délben búcsút vettünk a trénerektől.

A pénteket bemelegítésnek egy kis kóstolóval kezdtük, amely során megismerkedhettünk az alapvető izlandi kifejezésekkel. Hát, nem biztos, hogy ez lesz a kedvenc nyelvem, nagyon nehéznek találtam a kiejtést. A magyar nyelv nehéz, de van rosszabb is, mint kiderült.

Miután feléledtünk a sokkból, végigfutottunk azon, hogy milyen érzelmi hullámvasút várhat ránk az ittlétünk alatt. Alapvetően 4 szakaszra lehet ezt osztani:

1, Mézeshetek

Az a szakasz mikor az ember még úszik a dopaminban, hiszen élvezi az új környezetet, az új kultúrát, stb.

2, Ellenségeskedés

Amikor az ember kezdi megszokni az új kultúrát és mivel az eltér az övétől, elkezd bosszankodni ezen.

3, Felépülés

A bosszankodás után előbb-utóbb megszokod a környezeted és kezded átvenni a helyi szokásokat, a humorod is visszanyered.

4, Otthon vagyok

A teljes megszokás és beilleszkedés szakasza, olyannyira, hogy az eredeti kultúrális környezetet is képes vagy kritizálni.

...és van egy 5. is: Az újra otthon szakasz, amikor ismét hazatérsz és a saját kultúráddal újra átéled az előző négy szakaszt.

Természetesen ezt mindenki másképp és más iddőben éli meg. A folyamathoz hozzá is lehet szokni, ha az ember sokat utazik. Felhívták a figyelmünket, hogy ha enyhíteni akarjuk a tüneteket, akkor alakítsunk ki magunknak egy otthonos környezetet, építsünk fel egy napi rutint, továbbá a legfontosabb, hogy tartsuk a kapcsolatot a többiekkel, akik bármikor kisegítenek bennünket, ha szükségünk van rá.

Érdekes lesz megfigyelni, hogy mikor lépek át egyikből a másikba

Ezután beszélgettünk kicsit a YouthPassről, annak hasznáról és elkészítési módjáról. Sok hasznos tanácsot kaptunk, hogy hogyan készítsük el. Még egy kérdéssort is kézhez kaptunk, melynek segítségével könnyeben tudjuk majd elkészíteni a YouthPass ránk eső részét. 

A délután további részében gyakorlatilag beszélgettünk a jövőnkről, a projektről, játszottunk pár játékot, melyekkel bármikor felfrissíthetjük magunkat és a csapatot. A pogram végén pedig az egyik trénerünk bevezetett bennünket a meditáció világába egy kicsit. Nagyon érdekes volt. Számomra ez volt az első alkalom, hogy megpróbálkoztam a meditációval, ezért természetesen nem sikerült teljesen ellazulnom, de ettől függetlenül nagyon elgondolkodtató volt. A meditáció alatt egy utazást tettünk, mely során először elhagyuk a földet és a jelent, majd visszatértünk egy 5 évvel későbbi földre, ahol találkoztunk önmagunkkal. Az 5 évvel bölcsebb énünktől kérdezhettünk és beszélgethettünk vele arról, hogy hogyan érte el azt, amit elért és mit kell tennem hozzá, hogy én is elérjem és olyan legyek, amilyennek elképzelem őt. Nagyon érdekes volt és meglepő módon az emberben ott vannak a válaszok mindenre, tudja nagyon jól mit kell tennie, de hajlamos elnyomni ezeket a gondolatokat.

Az este folyamán megtartottuk a búcsúpartinkat, amely alacsony költségvetésűre sikerült a trénereink jószándéka és a szlovák önkéntes pálinkájának jóvoltából. Megismerhettük egymás zenei ízlését, majd mikor a véralkohol-koncentráció elérte a kívánt szintet, akkor nekivágtunk a városnak. Sokat gondolkoztam, hogy le merjem-e írni, hogy egy melegbárban kötöttünk ki végül, amelynek neve KiKi. Természetesen a bárt nem csak melegek látogatják, hanem hagyományos értékrendű emberek is, akik a kiváló zene miatt mennek oda, így történt ez velünk is. Nagyon jót buliztunk! Egyébként a trénereinktől megtudtuk, hogy Izlandon a tavalyi melegfesztiválon közel 40000-en vettek részt, amely a 326000-es lakossághoz képest igen magas arány. Ennek oka valószínűleg az elszigeteltségből fakad.

A következő nap délelőtt egy kicsit nehezen indult, de hála a trénereink szociális érzékenységének, semmi komolyat nem csináltunk. Mutattak két módszert, amelyekkel a saját fejlődésünket é céljaink eléréséhez szükséges utat tervezhetjük meg magunknak. Az első az Életkerék, mely 8 részre osztja az ember igényeit, és 1-10 skálán pontozhatja, hogy éppen mennyire érzi elégedettnek magát az adott résszel kapcsolatban. A cél, hogy a kerék ne döcögjön, azaz próbáljuk meg kiegyenlíteni az eltérésket.

Persze, ha valahol szeretnénk fejlődni, az nagy eséllyel azt jelenti, hogy máshonnan el kell venni

A másik eszköz egy nagyon egyszerű eszköz. Ez egy nyíl, amely az elérni kívánt célra mutat. A nyíl baloldalán helyet kapnak a motivációim, amelyek segítenek elérni a célomat, a források, amelyekre szükségem van. Ez lehet internet, egy személy, egy könv, bármi. A nyíl alatt hegyek vannak, amely a várható akadályokat szimbolizálja. Roppant egyszerű, de nagy segítség végiggondolni, hogy mire van szükségem, milyen fázisokra kell osztanom a folyamatot és mire számíthatok a célom felé vezető úton.

Roppant egyszerű vizuális útmutató

A tréninget egy kis rituáléval zártuk, mely során egy körben ülve mindenki elfújta a saját gyertjáját. Előtte azonban kellett mondani valamit, amely lehetett egy mondat, vagy egy szó, amellyel összegezte az érzelmeit a tréninggel kapcsolatban. Én azt találtam kiemelni, hogy ráéreztem, mennyire fontos szocializálódni, ha az ember túl akarja élni külföldön, nem szabad a takaró alá rejtőzni.

Most megyek alduni, fárasztó hét volt. Holnap az Esja nevű hegy tetejéről jelentkezem majd. Az idő remeknek ígérkezik, így végre küldhetek Neked pár szép tájképet is.