A mai napon a fogadó szervezetünk (SEEDS, https://www.seeds.is/ ) tréningjén vettünk részt. Vagyis vettünk volna, ha tartják magukat a megadott menetrendhez. De azért így sem unatkoztunk.

Minden hétfőn 10 órakor van gyűlés az irodában, amikor mindenki beszámol a múlt hét eseményeiről. Ezek a beszéletések hasznosak az újoncok számára, mert nagyon sok mindent tanulhatunk belőle. A Kolumbiából származó Oscar, a szervezet gazdasági vezetője, ilyenkor beszámol, hogy kikkel sikerült felvennie a kapcsolatot és mit tudott bizniszelni velük. A gyűlést egyébként Sóley (akinek a neve Boglárka izlandiul) vezeti. Nem mondanám, hogy túl szervezettek, de elég jól csinálják, hiszen 10 éve ezzel foglalkoznak.

A hétfő egyébként a bevásárlás napja, amikor Imanol, a spanyol önkéntes, elmegy bevásárolni a helyi boltba az általunk összeállítot lista alapján. Ez úgy működik, hogy hetene kétszer kell készítenünk egy listát, hogy mire van szükségünk. Persze nem kívánhatunk bármit, hanem egy előre megadott kínálatból csemegézhetünk. Ha azon felül szeretnénk valamit, akkor azt magunknak kell megvennünk. A lista egyébként elég sokrétű, úgyhogy nincs hiányunk semmiben. 

A mai nap elmentünk Imanollal shoppingolni a helyi legolcsóbb árhuázba, a Bonusba. Persze az olcsóság relatív és egy magyar számára álszentségnek tűnik a perselymalaccal reklámozni a céget miközben 1 kg csirkemellfilé közel 5000 Ft. A hús nagyon drága, kivéve a birkahúst, mivel az Izland fő húsforrása. Ők a barinak minden részét felhasználják, így esett, hogy szembetaláltam magam egy fagyasztott birkafejjel, miközben nézelődtem.

Csíííz...

Napközben megtudtam pár érdekességet a helyi hulladékszállításról. Először is azt, hogy az önkormányzat által biztosított hulladékszállítás mellett magánvégek is foglalkoznak a hulladék begyűjtésével. Természetesen minden háznál van szelektív gyűjtő, többféle, és vegyes hulladék gyűjtő. 

A szelektív gyűjtőkért a hét különböző napjain külön-külön jön a kukásautó. Most jön a java: a kukásbácsi megnézi, hogy a kuka tulajdonosa, amit vonalkód alapján azonosítanak, megfelelően szeparálta-e a hulladékot. Ha nem, akkor felvilágosítást adnak a hulladékgyűjtés szabályairól az adott delikvensnek. 

Sajnos egyébként az izlandiak nagyon sokat szemetelnek, mint azt már a legelső posztomban is említettem. Az utcán hagyott autóalkatrészből össze tudnánk rakni a saját autónkat és azzal utazni :) Emellett a komposztálás itt nem elterjedt módszer, aminek talán az az oka, hogy hideg van és emiatt lassabban bomlik le az organikus hulladék. Az önkéntesek lakta épületben sem komposztálunk, de a mai beszélgetésen említettem Oscarnak, hogy szívesen ötletelek és aktívkodok kicsit, ha támogatja a dolgot. Természetesen a válasz igen volt, úgyhogy a hétre megcsináltam a feladatomat.

Szemét, szemét, szemét...komolyan nem értem a helyieket

Nem környezetvédelmi témájú észrevétel, de mindenképp az oktatás színvonaláról tesz tanúbizonyságot az a dolog, amit ma láttam a városban tett sétám során. Egy srác, este 8-kor épp a saját gitárját készítette a helyi technikai suliban. Az izlandiak egyébként élnek-halnak a művészet minden ágáért és úgy tűnik, hogy ezt tudatosan bele is nevelik az emberekbe.

Messziről úgy nézett ki, ahogy kell, bár még van dolga szegénynek

Persze láttam mást is, nem csak szemetet és buzgó rockereket. Itt, miközben otthon már a nyár kopogtat, esténként a hőmérséklet még fagypont alá megy és napözben sem haladja meg a 7 fokot. Emiatt van egy kis fáziseltolás az élővilág éledésében az otthonihoz képest. Mondhatjuk azt, hogy itt még csak a krókuszkorszakban járunk. Emellett most nyílik a barka (vagy valami olyasmi) és kezdenek kihajtani a tulipánok. Várom már nagyon, hogy kizöldüljön minden és végre megmutassa Izland az igazi szépségét.

Szemetgyönyörködtetőek tavasz hírnökei